Vízbázis-védelem a KDV-KÖVIZIG területén

 

Magyarországon a közműves ivóvízellátás több mint 90 %-ban felszín alatti vízkészletet megcsapoló vízbázisra települt. Ezeknek a vízbázisoknak a 2/3 része sérülékeny, ami azt jelenti, hogy a felszínen megjelenő szennyeződés lejuthat a vízadó rétegbe. Minőségük megóvására ebből fakadóan fokozott figyelmet kell fordítani.

Az ivóvízbázisokon belül megkülönböztettünk üzemelő és távlati vízbázisokat. A távlati vízbázisok potenciális, jó vízadó adottságokkal rendelkező területek, amelyeken jelenleg még nem alakítottak ki víztermelő telepeket.

Az ivóvízbázis-védelem célja az emberi tevékenységből származó szennyezések megelőzése, a természetes (jó) vízminőség megőrzése. 1995-ben kormányprogram indult az ivóvízellátást szolgáló sérülékeny környezetű üzemelő vízbázisok védelmére, védőterületek kijelölésére. Ennek jogszabályi alapját „a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről” alkotott 123/1997.(VII. 18.) Korm. rendelet adja meg. A program végrehajtásának befejezését a 2052/2002. (II. 27.) Korm. határozat 2009. december 31-re tűzte ki, de később a vonatkozó jogszabály módosításával ez határidő nélkülire módosult.

A program első szakaszában megtörtént minden vízbázis előzetes értékelése, meghatározásra került azon vízbázisok köre, ahol a vízbázis-védelmi feladatok végrehajtandók, illetőleg megtörtént a munkák költségbecslése.

Az egyes vízbázisokon végzett diagnosztikai vizsgálatok 2 fő munkarészből állnak. Egyrészt a vízbázis területének, állapotának felmérése annak érdekében, hogy a védőövezeti rendszer modellezéssel meghatározható legyen; másrészt a szennyezőforrások alapos ismeretében elkészített modell alapján a vízbázis biztonságba helyezését/védelmét szolgáló intézkedések kidolgozása.

A jogilag is alátámasztott védelem szempontjából az 50 éves elérési idő a mérvadó, ezen belül viszont a különböző védőzónákat kell kijelölni, amelyeknek eltérő a védelmi funkciója.

A kijelölés a feltételezett szennyeződés adott víztermelő helyig való elérési idején alapul:

-        belső védőidom (a vízkivételi mű, valamint a vízkészlet közvetlen védelme a szennyeződéstől és a megrongálódástól) – 20 napos elérési idő,

-        külső védőidom (a le nem bomló, továbbá a bakteriális és egyéb lebomló szennyezésekkel szembeni védelem) – 6 hónapos elérési idő,

-        hidrogeológiai A, B védőidomok (különböző veszélyességű nem lebomló szennyezésekkel szembeni védelem) – elérési idők: 5 év, 50 év.

Az egyes zónáknak különböző funkciójuk van, de összességében azt a célt szolgálják, hogy a meglévő és a jövőbeni szennyező tevékenységeket különböző mértékben lehessen megakadályozni, illetve korlátozni. A védőterületek a védőidomok terepfelszínnel alkotott metszetei. A földtanilag védett (nem sérülékeny) vízbázisoknak csak védőidoma van, de a jogszabály szerint a kutak körül ekkor is kötelezően ki kell jelölni egy minimum 10 m sugarú belső védőterületet. A belső védőterületek annak érdekében, hogy a termelőkutak körüli szigorú védelem mindig biztosított legyen, állami illetve önkormányzati tulajdonban vannak. A többi védőterületen az ingatlan tulajdonosának kötelessége, hogy a védőterületi határozatban foglaltakat betartsa, és tevékenységét a vízbázis védelem szempontjait figyelembe véve végezze.

A védőidomok és védőterületek kijelölési folyamata a hatósági határozat kiadásával és ennek következményeként a telekkönyvi bejegyzéssel ér véget. A diagnosztikai vizsgálatok alapján kiadott, védőövezeteket kijelölő határozatok száma viszont alacsony. A befejeződött projektek közül a KDV-KÖVIZIG területén jogerős vízbázis védőterületi kijelölő határozattal jelenleg a Csepel-Halásztelki és a Leányfalui Vízbázis rendelkezik.

A végleges határozatok hiányának több esetben az az oka, hogy a vízbázisok védelmét jelenleg szabályozó védőterületi rendelet sok esetben túl szigorú előírásokat tartalmaz pl. kisajátítási kötelezettség, mezőgazdaságra vonatkozó egyes követelmények, létesítményekre vonatkozó tilalmak. Így jelentős az önkormányzatok ellenérdekeltsége, korlátozottak az anyagi források, nem méltányosak a költségviselésre vonatkozó szabályok stb.

Igazgatóságunk működési területéről a biztonságba helyezés megvalósítására létrehozott cselekvési programba mintegy 80 üzemelő sérülékeny ivóvízbázis került. A vízbázis típusa alapján ezek közül 6 karszt, 15 talaj, 22 réteg és 37 parti szűrésű vízbázisról beszélhetünk Igazgatóságunk területén. Ezekből 1997-ben 10, 1998-ban 5, 1999-ben 2, 2000-ben 5, 2001-ben 6, 2002-ben 9 sérülékeny ivóvízbázison fejeződtek be az ehhez szükséges diagnosztikai munkálatok, a 2003-ban indított 5 vízbázison folyó felmérés pedig még jelenleg is folyamatban van. Ez az Igazgatóság területén található sérülékeny üzemelő vízbázisok kb. 50%-át jelenti. 27 vízbázis esetében csak előzetes becslés alapján meghatározott védőterület van, ezeknél a védőidom/védőterület meghatározást még el kell végezni. A kormányprogram elindítását követően időközben sérülékenynek bizonyuló ivóvízbázisok esetén további, a KEOP 2.2.3 részprogram befejezéséig, azaz 2013. végéig végrehajtandó feladatot jelent a megfelelő védőidomok és védőterületek meghatározása.

 

 

A szemléletesség kedvéért a leányfalui vízbázis védőterületének kijelölésén, mint esettanulmányon végig követhetők a kijelölési eljárás lépései.

 

Leányfalu Térségi Vízmű
védőterületének kijelölése


SMARAGD-GSH Kft

A Dunamenti Regionális Vízmű Rt. Duna Jobbparti Regionális Vízmű Leányfalui vízbázisa komplex állapotának értékelésére az „Üzemelő, sérülékeny földtani környezetű ivóvízbázisok diagnosztikája” program keretében került sor.
A munkálatokat a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság megbízásából a SMARAGD-GSH Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft. végezte el 1997-2000-között.

Fontosabb közreműküdők: Bálint Analitika Kft., DMRV Rt. Környezetvédelmi és Vízminőségi Osztály, ELGI, Eurosense Kft., Geomega Kft., KIS-KÚT Kft., MÁFI, VITUKI Rt., Vízkutató Vízkémia Kft.

A vízmű látképe háttérben a Szentendrei-szigettel

Magyarország - a tévhiedelemmel ellentétben - nem rendelkezik korlátlan mennyiségben jó minőségű ivóvízzel. A Dunakanyarban megfelelő víznyerőhelyként csak a Duna évmilliók alatt lerakott kavicsteraszát ismerjük, de még ez sem alkalmas mindenhol vízmű területnek. A leányfalui vízbázis a Visegrádi-hegység lábainál a Szentendrei-Dunaág 17,0-19,0 fkm szelvények közötti jobbparti sávján terül el.

A Vízműtelep egyik kútja látható a képen. A kutak a Duna hullámterén helyezkednek el, ezért a kútfej a mértékadó árvízszint fölé emelkedik.
A védőterület kijelölésének célja az egészséges ivóvízellátás hosszú távú gazdaságos biztosítása. Ez egy olyan közérdekű feladat, amely gyermekeink jövőjét is érinti, ezért elsőbbséget kell, hogy élvezzen az egyéni érdekeket szolgáló tevékenységekkel szemben.

 

 

A vízmű területe

 madártávlatból

 

termelőkút

figyelőkút

 

 

 

 

 

Légifotót készítette:
EUROSENSE Kft.

A vízbázison 20 db kavicsolt csőkút (jelzése: t1-t20) és 2 db csápos kút (jelzése: tcs1-tcs2) található. A víztermelő kutak a középvízi partéltől átlag 65 m-re helyezkednek el. A termelőkutak talpmélysége 17-18 m (kivéve a t1, amelynek 15 m és a t20, amelynek 13 m csak a talpmélysége). A szűrőzött szakaszok hossza 6-7 m. A termelő kutakat a nagyon jó vízadó képességű holocén kavicsterasz homokos, kavicsos rétegeire szűrőzték. A csápos kutak elhelyezkedése különösen fontos, mert a vízmű össztermelésének csaknem 70 %-át teszik ki, ezért a vízmű védőterületének alakját jelentősen befolyásolják.

A kutak termelése

A Vízmű csőkútjai a közismert fúrt kutakhoz hasonlítanak, csak nagyobb átmérőjűek. A csáposkutak aknájából 25-35 m hosszú „csápok” (közel vízszintes helyzetű szűrőcsövek) nyúlnak ki több irányba. Egy-egy csápos kút hozama magas dunai vízállásnál elérheti a 8000 m3/napot is.

Általában 4 település ivóvízellátását biztosítja az üzemeltető - Duna Menti Regionális Vízmű Rt. - a Leányfalui Térségi Vízműről. A regionális vízellátó rendszerek előnye, hogy ideiglenesen más vízműtelepről is lehet vizet kormányozni a települések ivóvízhálózatába pl. áramszünet, karbantartás, vízszennyezés esetében. A Dunakanyar településein a lakosság létszáma és vízigénye is növekedett az elmúlt évtizedben. Nyáron a vízműtelep sokszor kapacitásának maximumán üzemel, de még így is vízhiány jelentkezett a hálózat végpontjainál.

Keresztszelvény

A 11-es műúttól nyugatra uralkodóan durva blokkos andezitagglomerátumból álló rétegvulkáni összlet található. A Duna parti sík területet (a 11.-es műút és a Duna között) az Ősduna homokos kavics, kavics hordaléka töltötte fel. Az igen jó vízadóképességű durvatörmelékes összletet finomabb szemű féligáteresztő réteg fedi. A fedőösszlet részben a hegyvidékről lepusztult agyagos üledék, részben a Duna árvizei alkalmával leülepedett „öntésiszap”. A meder a kavics rétegbe vágódik bele, helyenként olyan mélyen, hogy az agyagos feküt is feltárja.

A leányfalui vízbázis partiszűrésű, ami azt jelenti, hogy a termelőkutak szívóhatására a Duna vize beszivárog a kavicsteraszba, ami megszűri azt. A kitermelt víz 85-95 %-a  tehát a kavicsteraszon keresztül a Dunából származik. A vízminőséget így elsősorban a folyó vízminősége és a kavicsterasz szűrőképessége határozza meg. A Duna vízminőségének védelme nemzetközi feladat, az ország jelentős részén az ivóvízellátás biztosítása érdekében nélkülözhetetlen.

A partiszűrés hatékonyságát a meder állapota határozza meg. A mederben lévő kavics, illetve homokos kavics és iszap üledékek vastagsága és összetétele jelentősen befolyásolja a kitermelhető víz mennyiségét és a szűrést. A Duna Szentendrei-ágában sok helyen teljesen hiányzik, vagy nagyon vékony a kavics szűrőréteg.

A kutak termelésének 5-15 %-a viszont a háttér felől, adott esetben Leányfalu és Tahi irányából érkezik. A háttér felől áramló felszín alatti víz a területhasználatok miatt szennyezéseket tartalmazhat. Ezért pontosan ismernünk kell az áramlási viszonyokat és a felszín alatti víz minőségét. A védőterület meghatározását megelőzően a vízbázis állapotértékelésének célja annak kiderítése, hogy mennyire károsodott a felszín alatti vízkészlet. Amennyiben az ivóvízbázis gazdaságosan (védőterület kijelölésével és a területhasználatok korlátozásával) nem védhető meg, akkor a vízművet fel kell hagyni és új helyen kell kutakat építeni.

A Leányfalui Vízműnél kitermelt víz minősége minden szempontból megfelelő. A háttér felöl érkező víz minősége azonban arra figyelmeztet, hogy valóban szükség van a védelemre és a hatékony intézkedésekre. A termelőkutak vízminőségét jelenleg leginkább a háttér felöl áramló felszín alatti víz nitrát tartalma veszélyezteti. A narancssárga-barna foltok területén a mérések szerint a nitráttartalom nagyobb mint 40 mg/L, ami az ivóvízszabványban meghatározott határértéket meghaladja.

Az áramlási viszonyok és a felszín alatti víz áramlási sebességének ismeretében azt a távolságot határozzuk meg, ahonnan a vízrészecske 20 nap alatt eléri a termelőkutakat. A vonalak a vízrészecskék útvonalát , a nyilak az irányát jelölik. A 20 napos „elérési idejű” térrészt nevezzük belső védőövezetnek. A belső védőövezetben csak a vízmű létesítményei lehetnek és csak az ivóvíztermeléssel kapcsolatos tevékenységek folytathatók.

A külső védőövezet határának kijelöléséhez az áramlási viszonyok és a felszín alatti víz áramlási sebességének ismeretében azt a távolságot határozzuk meg, ahonnan a vízrészecske 180 nap alatt eléri a termelőkutakat. A külső védőövezetben csak olyan lakóépületek maradhatnak amelyek a közcsatornára rákötöttek, valamint az ivóvízre veszélyes anyagokat használni és tárolni nem lehet.

Végül a legnagyobb területet a hidrogeológiai védőövezetek fedik le. A hidrogeológiai „A” védőövezet határa olyan távol van a termelő kutaktól, ahonnan a vízrészecskék 5 év alatt jutnak el a termelési helyhez. A hidrogeológiai „B” védőövezet határa pedig az 50 éves elérési idejű vonalnál húzódik. Ezekben a védőövezetekben a korlátozások már nem olyan szigorúak, pl. radioaktív vagy veszélyes hulladék elhelyezése tilos.

Ezen a térképen összefoglalva láthatók a védőövezeti határok. A védőterület kijelölése egy speciális hatósági eljárás. A védőterületi határozat tartalmazza a különböző védőövezetek határvonalának leírását, a vízmű tulajdonosának és az üzemeltetőjének a védelemmel kapcsolatos feladatait, valamint a szennyező forrásokkal kapcsolatos teendőket és végül, de nem utolsó sorban a területhasználatok korlátozásait.

 

Az alábbi ábrán a KDV-KÖVIZG területén található sérülékeny vízbázisok kerültek ábrázolásra